Jó étel. Jól átgondolt döntések.

Rólam. Az ízekről.

Carmen vagyok. Szeretek főzni, és szeretek enni. A sorrend attól függ, mennyire vagyok éhes.

Az USAMV-n végeztem el a Gasztronómia és molekuláris táplálkozástudomány mesterképzést, mert jobban meg akartam érteni, mi történik a tányéron: miért működnek bizonyos párosítások, hogyan alakulnak át a hozzávalók, és hogyan ehetünk jól, örömmel és magunkra figyelve.

Otthon az elmélet nap mint nap találkozik három gyerekkel, különböző ízlésekkel és az elkerülhetetlen kérdéssel: „mit eszünk?”. Igyekszem változatos ételeket tenni az asztalra, figyelni a tápanyagbevitelre, és szabadságot hagyni a gyerekeknek, hogy új ízeket fedezzenek fel. Néha elsőre sikerül. Máskor alkudozunk.

A „După gust” a mi konyhánkban született. Összegyűjtött, kipróbált és átalakított receptekből, a heteinket egyszerűbbé tevő menükből, és abból a vágyból, hogy mindezt egy olyan helyen őrizzük, ahol könnyen találunk valami finomat, amit megfőzhetünk.

A név magától jött. A „După gust” (románul azt jelenti: „ízlés szerint”) az a pillanat a receptben, amikor te lépsz közbe. Teszel bele még egy kis citromot, kihagysz egy hozzávalót, módosítasz egy arányon. A mennyiségek és a lépések kiindulópontot adnak. Az ízlésed teszi a receptet a sajátoddá.

Itt megférnek a két út között összedobott ételek és azok a receptek is, amelyekre egy egész délutánt szánsz. Praktikus menük a zsúfolt napokra, de türelmet igénylő tészták, lassan rotyogó ételek és olyan desszertek is, amelyekért megéri még egy tálat elmosogatni.

Egyes receptek egy átlagos kedden táplálnak minket. Mások egy nyaralást, egy születésnapot, egy évet vagy egy életszakaszt jelentenek. Újra megfőzzük őket, és eszünkbe jut, ki ült az asztalnál, milyen kicsik voltak a gyerekek, és milyen volt akkor az élet. Szeretem a gondolatot, hogy bizonyos ízek évek múlva is velünk maradnak.

Találtok itt olyan menüket is, amelyekkel a lehető legjobban felhasználhatjuk, amit megveszünk. Nem szeretjük pazarolni az ételt, bár néha előfordul, hogy mindketten nektarinnal érkezünk haza, abban a hitben, hogy remek ötletünk támadt. Az ilyen véletlenekből születik meg egy-egy újabb lekvár.

Helyet kapnak a fogyókúrás menük is. Mert szeretünk enni, de néha az adagok megérdemelnek egy kis figyelmet. Vagy mert épp az élet egy kicsit pufibb évszakát éljük, és úgy szeretnénk kilépni belőle, hogy közben ne mondjunk le az asztalnál töltött idő öröméről.

Ez a „După gust”. Az én receptfüzetem, amely most nektek is nyitva áll. Azzal, amit szeretünk, ami jót tesz nekünk, és amit érdemes újra megfőzni.