Innen indul ez a După gust gyűjtemény: a bibliai történetek, a családban továbbadott konyha és a táplálkozásról ma szerzett tudásunk találkozásából.
A Bibliában előforduló hozzávalókból és történetekből indulunk ki, és helyet adunk nekik a mai konyhában. Minden receptnek megvan a saját története, otthoni étkezéshez szabott mennyiségei és adagonkénti tápértékei. A felhasznált forrásokat az étel oldalán tüntetjük fel, azzal együtt, hogyan igazítottuk a receptet a mai konyhához.
Ki ül az asztalhoz?
Mi magunk és azok, akiknek helyet szorítunk. A bibliai elbeszélésekben a közös étkezés a vendégszeretet gesztusa, amely a szűk körön kívülállók felé is megnyílik. Ezt a gondolatot őrizzük egy olyan konyhában, amely figyel azok igényeire és ízlésére, akiknek főzünk.
Mit teszünk az asztalra?
Olyan hozzávalókból indulunk ki, amelyek átívelnek az időn: búza és árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és méz. Találkozunk velük a Bibliában, és ma is ott vannak a konyhánkban. Zöldségekkel, hüvelyesekkel és más idénynek megfelelő hozzávalókkal együtt mai, ismerős ízű receptek kiindulópontjává válnak.
Mikor eszünk?
A ritmus és a mértékletesség érdekel bennünket. A Prédikátor könyve egy ország vezetésével összefüggésben arról beszél, hogy a megfelelő időben kell enni, az erő kedvéért. Ezt gondolkodási támpontként vesszük át: szánjunk időt és figyelmet az étkezésre, a mai életünket és igényeinket szem előtt tartva.
Hogyan eszünk?
Hálával az ételért, és odafigyeléssel arra, hogyan bánunk vele. Ebben a gyűjteményben ez konkrét lépéseket jelent: annyit főzünk, amennyi kell, jól felhasználjuk a hozzávalókat, és keressük a gondosan elkészített étkezés örömét.
Hol eszünk?
Otthon, egy olyan asztal körül, ahol mások számára is van hely. Az Apostolok cselekedetei olyan emberekről szól, akik házaknál megtörték a kenyeret, és örömmel étkeztek együtt. Számunkra ez a kép természetes módon köti össze a bibliai ihletést a családi étkezésekkel.
Miért éppen a Biblia?
Mert össze szeretnénk fonni a múltat a jelennel. A régi tanítások értelmet, mértékletességet és vendégszeretetet hoznak; a mai kutatások segítenek jobban megérteni az élelmiszerek sokféleségét és a táplálkozási egyensúlyt. A mai ajánlások a változatos étrendet támogatják zöldségekkel, gyümölcsökkel, hüvelyesekkel és teljes kiőrlésű gabonákkal.
A heti étkezések ritmusa
A După gust egyszerű ritmust javasol az étkezések megszervezéséhez: három húsos nap, két vegán nap és két halas nap. Váltogatjuk a fehérjeforrásokat, és az adagokat mindenki igényeihez igazítjuk.
| Nap | A nap étkezései |
|---|---|
| Hétfő | Húsos |
| Kedd | Húsos |
| Szerda | Vegán |
| Csütörtök | Halas |
| Péntek | Vegán |
| Szombat | Halas |
| Vasárnap | Húsos |
Hétfőn, kedden és vasárnap csirkés vagy marhahúsos recepteket javaslunk, mérsékelt adagokban, zöldségek mellé. A húsos nap nem azt jelenti, hogy minden étkezéskor húst eszünk. A vörös húst fogyasztó felnőttek számára a WCRF iránymutatása hetente legfeljebb körülbelül 350–500 g főtt hús, nagyjából három adagban; ez felső határ, nem elérendő mennyiség. Feldolgozott hús csak alkalmanként vagy egyáltalán nem kerül az asztalra.
Szerdán és pénteken kizárólag növényi ételeket főzünk: hús, hal, tojás, tejtermék és méz nélkül. Mindig van bennük növényi fehérjeforrás, például bab, lencse, borsó vagy tofu, zöldségek és gabonák mellett.
Csütörtökön és szombaton egy-egy halas étkezést javaslunk, így hetente két adag hal kerül az asztalra, az American Heart Association ajánlásával összhangban. Váltogatjuk a fajtákat, és zsíros halat is beiktatunk, például lazacot, szardíniát vagy heringet. Sütőben, gőzön vagy párolva készítjük, zöldségekkel és hozzá illő körettel.
Minden nap helyet hagyunk a zöldségeknek, a gyümölcsöknek, a teljes kiőrlésű gabonáknak és a változatosságnak. Egy növényi étkezéshez fehérje is kell, egy húsos vagy halas étkezéshez pedig zöldség is. Az egyensúly az ételeken, a mennyiségeken és mindenki saját igényein múlik; a naptár a tervezésben segít.
Ez a naptár a După gust mai kori javaslata. A bibliai ihletéshez a mértékletesség, a hála és az étkezés iránti gondosság köti.
Receptjeink ebből a találkozásból születnek: megőrizzük az ízeket és a mozdulatokat, amelyek közelebb hoznak egymáshoz, a ma elérhető hozzávalókat használjuk, és a modern konyha eszközeivel főzünk.